Felmegyek a miniszterhez és megmondom neki, hogy most már tényleg rendbe kéne tenni ezt a Jézuska-ügyet. Az ország jeles napokra készül, a szeretetet ünnepli úgymond, de közben a helyzetnek aktualitást adó alapmotívum körül változatlanul sok a homályos pont. Ki vitathatná, az azért mégis csak furcsa, hogy sok száz millió ember egyszerre köt egy rendkívül fontos családi eseményt olyan múltbeli történéshez, amelynek puszta dátuma sem tisztázott kellőképpen, pláne a történet főszereplőjének származása. Például sokan nem tartják éppen szerencsésnek, hogy az Úr fia zsidóként látta meg a napvilágot, ráadásul épp a római elnyomás alatt lévő Betlehemben. A nevezett népcsoport világuralomra törésének egyik fő bizonyítékát látják ebben nem kevesen, ráadásul a maguk beetető stílusában – most csak ugye megünnepeltetjük a zsidógyereket, holnap mienk az egész Dunántúl. Erre persze a mi környékünkön van is ápert válasz, konkrétan a játékgépes Sanyi érvelését idézzük ide az egyszerűség kedvéért: Jézus egy pártus, tehát alapvetően magyar-szkíta származású herceg (tehát nem ám sajnálnivaló zsidó ácsgyerek), akit a történelem orrvadászai már majdnem elvettek tőlünk, de még maradt idő az ébresztőre és jövőre más lesz a karácsony is. Jézuskán nemezsatyi lesz, oldalán ezüsttel kivert bőrtasi, mellén „Pártus vagyok, nem turista” feliratos póló feszül majd.
De vissza a jelenhez, a legnagyobb gondot az okozza, hogy mi igazából legfeljebb jóhiszemű belenyugvással fogadhatjuk el, hogy a Jézus valóban akkor született, amikor mi ünnepeljük. Már az évvel gond van, az Új Testámentumban egy kétezer-kilenc évvel ezelőtti népszámláláshoz kötik a nagy eseményt, pedig akkor ilyesmi Júdeában a National Geografic vonatkozó filmje szerint (pontosabban az abban megnyilvánuló tudósok állítják ezt) nem volt. Korábban igen, de ahhoz meg csillagállások nem stimmelnek, már ha egyáltalán komolyan vesszük az ilyen tárgyú utalásokat, pl. a három bölcs („királyok”) állítólagos megjelenését a jászol-bölcső mellett. Ezen kívül a gyermeket nevére vevő apaként kezelt József szerepe is meglehetősen homályos, hiszen azért istenfiát olyanra bízni, aki feleségétől egy nem tervezett gyermek megjelenését minden további nélkül isteni beavatkozásnak fogadja el, hát legalábbis kockázatos vállalkozásnak tűnik így utólag. Egy ilyen mulya ácsmester (akiről egyébként a Szentírás teljes joggal meg is feledkezik a továbbiakban, miként Jézus életének első harminc évére vonatkozóan is hellyel-közzel ugyanezt jegyezhetjük meg), más források szerint mindenes segéderő kiválasztása meglehetősen érthetetlen.
A bizonytalanság azonban zavaros napjainkban legalábbis miniszteri tisztázásért kiált, hiszen néhány nap múlva ott ál majd a feldíszített fa sok millió lakásban, lesz éjféli mise is, mi meg csak ajándékozgatunk ebben a nagy bizonytalanságban. De mire is, kedves miniszter úr?
